Az idén nem sok bejegyzéssel villoghatok, ez tény. Annyira eseménydús volt a tél vége és a tavasz, hogy magam is meglepődtem! Jellemzően ez az időszak nálam pihenéssel, tervezéssel telik. Ehhez képest februárban még „iskolába” is jártam, hiszen az életfogytig való tanulás mindig is menő! Komolyra fordítva a szót, az elmúlt hónapokban tényleg nem sok szabadidőm volt, így a blogolni sem tudtam. De most újra itt, és megosztom veletek a képzésen szerzett élményeimet. Na és egy újdonságot is belengetek, persze csak a végén ;)

Szóval év elején jött egy lehetőség, pályáztam egy 2 hónapos kimondottan vállalkozó nőknek szóló képzésre, ahova beválogattak (yeah!). Amíg ki nem derült az eredmény – sőt, talán még utána is egy kicsit – vacilláltam, hogy vajon kell-e nekem ez most, vagy jó minden úgy, ahogy van... de aztán a barátaim meggyőztek róla, hogy egy ilyen lehetőséget hülyeség lenne kihagyni. És tényleg az is lett volna, összességében örülök, hogy elmentem és végigcsináltam. Az tuti mellette szólt, hogy a vállalkozásomat fejleszteni szerettem volna, és ehhez jól jött egy kis segítség, vagy legalábbis iránymutatás. Nagy igazság, hogy a kreatív iparban dolgozó embereknek nem erőssége a biznisz, úgyhogy ezen a téren nekem is van mit fejlődnöm. Aztán az olyan bíztatónak tűnt, hogy csak heti 2 nap. Háááát, a csak 2 nap azért inkább húúúú, 2 nap lett. Kicsit elszámoltam magam ezzel. Nem gondoltam, hogy heti 2 nap ennyit számít. Teljesen újra kellett szervezni az életemet, a munkát, tök nagy kiesés volt ilyen értelemben. Egyrészt örülök, hogy visszakaptam azt a két napot, de valahol hiányzik is, mert nagyon izgi volt új dolgokra koncentrálni, új társaságban lenni. És itt jön be az a hozadék, amire nem is gondoltam: jó pár érdekes emberrel ismerkedtem meg a képzés alatt, és néhány barátság is kialakult. Jóban lettem egy belsőépítész lánnyal, akivel nagyon egymásra találtunk, és persze az is bebizonyosodott, hogy mennyire kicsi a világ. .... közös ismerőseink vannak, az életútunkban is van egy két hasonló momentum. Aztán összehaverkodtunk egy sütis csajszival, a Szelence Kávézó egyik tulajdonosával, aki szintén nagyon klassz dolgokat csinál (csupa vegán kajákat, nem csak sütit). És még két nógrádi lánnyal is jóban lettem, akik szerintem egy itthon igazán forradalmi dologba vágtak bele: online asszisztens szolgáltatást nyújtanak. Így elsőre nem hangzik olyan izginek, de ha az ember is kicsit jobban belegondol, rájön, hogy mennyire hasznos szolgáltatás is ez. Itt olvashatok róluk. Szóval nagyon örülök nekik, mert mindenki jófej és kreatív. Simán el tudom képzelni, hogy később lesz valami közös ügyünk.

Aztán az is tetszett még a képzésen – csak hogy valami szakmait is mondjak – hogy minden oldalról körüljártuk a vállalkozás témakörét, amit én eddig még így sosem tettem meg. Akkor sem, ha 15 éve vállalkozom. És még így is voltak homályos területek, amik most elkezdtek tisztulni. Remélem, egyszer teljesen tiszták lesznek. Ami a legnagyobb meglepetést okozta, az a záróvizsga, mert ez egy olyan dolog volt, aminek gyakorlati hasznát vettem. Egy üzleti tervet kellett készíteni, aztán prezentálni. Az utóbbit mondjuk kihagytam volna, da az üzleti terv készítése izgalmas volt. Na és itt lép képbe a fent megemlített újdonság. Igen! VADONATÚJ termékem lesz, és ennek a megvalósulásásról és bevezetéséről készült a vizsgamunkám. Most már „csak” a ti reakcióitok miatt izgulok, kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá. Ami tényleg újdonság, olyan dolog, ami nálam még nem volt: ÉKSZER! Szerintem nagyon jók lesznek! Még kell rájuk várni néhány hetet, de amint meglesznek, szólok! Addig is nézelődjetek a webshopban, ami a napokban ünnepelte az 1. születésnapját!!! És persze a Palomába is jöhettek, ott is várunk benneteket újult erővel és felturbózott aggyal! (1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16., nyitvatartás: kedd, szerda, csütörtök: 11-19 óráig)

Olvastad már?

Archívum

Powered by mod LCA