Egyszer voltam egy buliban, ahol meglepő módon a főzés volt a téma. Arról beszélgettünk, hogy valahogy az anyukák főztje mindig jobb, mint a mienk. A nagyiké meg jobb, mint az anyukáké. És ha mi is anyák leszünk, akkor majd a mi főztünk lesz a finomabb, mint a gyerekeinké. Na de akkor hogy is van ez? Az emberiség tulajdonképpen egyre rosszabb ételeket eszik?! Megoldásra nem jutottunk, de azért abban megállapodtunk, hogy az anyukák receptjeit tovább kell örökíteni (akkor is, ha nem tudjuk tökéletesen reprodukálni ) Ehhez meg, ugye, kell egy klassz receptfüzet.


A családi receptek mellé jön még a millió másik amit elmentettem a böngészőmben a kedvencek közé, de amikor kellene annak a hogyishívjáknak a receptje, akkor tuti, hogy nem találom. Nameg, ugye, van az „úgyis fogok rá emlékezni” történet, aminek végül mindig az „úgysem emlékszem rá” lesz a befejezése.
Szóval kézzel írott receptes füzet kell!!! De egyáltalán nem mindegy, hogy milyen. Legalábbis nekem nem. Úgyhogy készítettem egy olyat, ami szerintem pont jó. Praktikus és szép. Ez mind igaz, viszont egyáltalán nem az volt a motivációm, hogy saját magamnak készítsek egy receptkönyvet. 
Az évek óta tartó gasztroőrület kapcsán már fel-felmerült bennem, hogy jó lenne valami kajás dolgot csinálni, de az ihlet a Palomás boltom megnyitása kapcsán jött.
Kitaláltuk, hogy a sajtóreggelin egy kicsit aktivizáljuk az újságírókat – vagyis együtt rajzolok velük. Vagy ők velem. Ahogy tetszik. Ez oké is, de mit rajzoljunk?! Miközben ezen agyaltam, egyszer csak bevillant ez a kép. A cukrászlány.
Persze így utólag nem nehéz kitalálni, hogy az ihletet tulajdonképpen a boltnyitóra való készülés adta, oda ugyanis jóóóó sok finomság terveztünk. Sütik, pogácsák, kekszek... még mindig összefut a nyál a számban, ha rájuk gondolok.
Szóval jött az ötlet, elkészült a rajz, lement a sajtóreggeli. Én meg ott álltam ezzel a grafikával, gondoltam, kezdeni kellene vele valamit. És mi más is jöhetett volna szóba, mint egy receptfüzet. Egy évet ugyan várni kellett rá, de most itt van és szerintem szuper lett! 100 receptnek van benne hely, van TARTALOMJEGYZÉKE, könyvjelzője – szóval nagyon praktikus, és elég dekoratív is.
Tudom, igen, biztos van köztetek is olyan, aki azt mondja, hogy a google-nak is van könyvjelzője, és nem csak 100 recept fér el benne – de én azt mondom: minden valamire való háziasszonynak van egy kézzel írott receptfüzete! Legalább 1-2 anyu- és nagyirecepttel, apró praktikákkal megtűzdelve, barátnőtől kapott ötletekkel, gasztoblogokról ellesett tuti kajákkal. Esetleg néhány saját fejlesztéssel.
Az én receptfüzetem is pont erre a célra való! Pont jó, ha az előző megtelt, vagy már túl rongyos. De például ajándéknak is tökéletes! Anyukák például bátran adhatják lányaiknak, néhány saját recepttel kiegészítve, vagy fordítva ;)
A webshopban éjjel-nappal meg tudjátok venni, és a Palomában is megtalálható már (1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16. nyitvatartás: kedd, szerda, csütörtök 11 és 19 között). Gyertek!

Az a bizonyos sajtóreggeli

Amin aztán nem csak ettünk, hanem rajzoltunk is

És egy év múlva megszületett, a saját receptfüzetem!

Mutatom a részleteket is, nektek hogy tetszik?

Olvastad már?

Archívum

Powered by mod LCA